I. Gerecse Maraton 2012
Bevallom, némi kedvetlenség előzte meg az eseményt de aztán egy héttel előtte a barátok azért csak rádumáltak. Elindult az izgalom majd kis edzés többletet magamba véve indultam neki.
Péntek délután pontosítottuk a csapatot - amiből sajnos Slezák Péter barátunk a nyaralása miatt kimaradt, de majd pótolja!!! - az indulást, megvitattuk az érzéseket és az elvárásokat majd a másnapi verseny izgalmával tért mindenki nyugovóra.
A végleges összeállításunk:
- Tamás Norbert,
- Málinger Szabolcs,
- Hegyi Ádám,
- Kajtor Tamás
Szombat reggel 6:30 kelés majd az eset összepakolt kis müzlis-izotóniás-energiabombás csomag és a ruházat na meg a bicaj bepakolását követően felvettem Ádámot és siettünk a találkozási pontra. Tomiékkal két kocsival, megpakolva a felszerelésekkel meg egy jó adag jókedvvel indultunk Tarjánba a megmérettetés helyszínére.
A megközelítés egyszerű volt, Fehérvárról Zámoly majd Csákvár és Tatabánya útvonalon kicsit több mint egy óra alatt ott is voltunk. Könnyű volt megtalálni a tábort.
Megérkezés, borús idő, csöpögő eső és hűvös idő de az a már jelen lévők jó kedve fogadott minket. Már az előző napokban figyeltük az időjárásjelentéseket meg az időképeket és tudtuk hogy sár az lesz rendesen :-) és volt egy rész ami igazán jó is volt.
Bevallom, imádok "dagonyázni" a sárban mert a montizásnak szerintem kötelező velejárója hogy az ember poros-saras-viseltes. Az igazi versenyen az embernek egy a fontos gyorsan és élvezetesen végigküzdje az elötte álló emelkedőket, lejtőket, a technikás fordítókat és a rejtélyes vízmosásokat.
Na de vissza a megérkezésünkhöz...
A nevezés leadása és a rajtszám átvétele kicsit körülményes volt de - mint ahogy itt majd minden olyan dolog amit kritizálok - majd megváltozik és egyre jobb lesz, csak legyen folytatás.
Átöltözést megelőzte egy kis szénhidrát meg folyadék bevitel ami megindítóan hatott sokunkra de az egy szem mobil WC nem sokat segített a problémánkon.... nem úgy a kukoricás ahol megoldódott minden.
Vissza a gépekhez és az utolsó guminyomás beállításokat elvégezve indulhattunk is egy kicsit pörgetni, melegíteni. Gyorsan le is nyomtunk majd 5 km-t ami egy kicsit átmelegített minket és már le lehetett dobni az esőkabátot meg a hosszú ujjas felsőket és a rajtzóna környékén vártuk a rajtot.
Megnéztük a hosszútávosok rajtját - azért ezek a srácok úgy lőnek ki mintha ebike lenne alattuk... - majd rá 5 percre már mi is ott álltunk és elindult az adrenalin, a verseny-drukk.
10:15 Rajt.
Elindultunk majdnem egy csoportban át a tehénlepényes réten ami azért vicces is lehetett volna ha például az előttem haladó hátsó kerekéből kaptam volna egy kis ízelítőt, de minden rendben volt és megúsztam, megúszta mindenki.
Ahogy láttam, a két droid - Szabi és Ádám - a fiatalság erejével el is húzott tőlem és Tomitól vagy 500 méterre az első kilométereken és ezt csak növelték. Én is szép lassan eljöttem Tomitól így kb 8 km után már egymagam maradtam. Elég jól ment a felfelé az első részen mert sikerült egy haladós de nem annyira kikészítős pedálfordulatot felvennem és egész jól haladtam. Már-már azt gondoltam néha magam elé pillantva - egy jó kis lefele zúzást követően - hogy talán utolérem a droid társak valamelyikét mert a DH-t még kicsit lassabban veszik mint én. Nekem a mottóm: amit felfelé elveszítek a s súlyomon és az erőm miatt azt lefelé a bátorság és a vakmerőség visszaadja.
Persze az erdős részen egy technikás és gyors lejtmenetnél egy jobbos kanyarba gyorsabban érkeztem mint amivel vállalható lenne így aztán a külső íven egy fának huppanást követően a bokorban találtam magam. Vagyis a bokor tetején az oldalamon és eltelt vagy egy perc amire lekászálódtam róla. Sebaj, gyorsan vissza és go!
Ekkor jött a fórumokon vegyes érzéseket kiváltó lédózerólt és felázott kezelhetetlenül és bicajozhatatlanul ragadós sáros rész. Sárgumi ide vagy oda én csak olyannal találkoztam akinek beragadt, megálltak a kerekek a villákba ragadó sártól. Némi piszkálgatás meg próbálkozást követően jobbnak láttam vállra venni és lefutni a szárazabb részig.
Ott kis tisztítás meg simogatás és mehet tovább.
És elérkeztünk a most már kedvenc, kavicsos, igen hosszú emelkedőhöz. Az elején a viszonylag nem nagy emelkedésre legyintett az ember aztán a talaj minősége és a felázott murvás-kavicsos út le is lassított. Szokásos taktikához nyúltam: közepes pedálfordulat és pörgetni-pörgetni ütemesen a lehető legjobb nyomvonalban.
Össze is akadtam egy hosszútávos hölggyel akit utolértem és az előzést követően már az hajtott hogy ne előzzön meg. Nyomta tisztességgel a pedált mert a hegy tetejére el is készültem majdnem de jött az itató...
Kis fújás meg banán és csoki és sok-sok folyadék mert kezdtem begörcsölni és friss akartam maradni mert ekkor már kellően sáros voltam és nagyon élvezetem a pályát!
Innen már szinte csak lefelé mentünk és visszaértünk a tehenes rétre ami a hegyről lefelé gyorsabb volt és csúszósabb is. Itt még amit csak bírtam kitekertem magamból két versenyzőtársat is megelőzve és beértem a célba... Azt hittem, de nem mert a kék szalagozás - ami térben nagyon megtévesztett szerintem mindenkit - egy kis labirintusos érzést csempészett a végébe de még 20 méter sprint és CÉL!
Óriási volt! Élveztem!
Az eredményeink:
13. Málinger Szabolcs 1:19:05
20. Hegyi Ádám 1:25:31
30. Tamás Norbert 1:29:42
39. Kajtor Tamás 1:33:12
Kicsit elpihentünk a fűben majszolgatva némi fantasztikusan jó pogácsát és kókuszrudat!!! - itt megjegyezném hogy MINDENKÉPPEN!!! tartsák meg a sütis szponzort! - majd kibeszéltük a versenyt.
Összességében mindenkinek tetszett a pálya nyomvonala, a rendezés, az időjárás és elégedettek voltunk a saját eredményeinkkel is.
Lemosakodtunk üvegből mert az egy szem mosó - ami össze-vissza volt ragasztgatva - folyamatosan foglalt volt és kevés is. De megoldottuk a mosakodást meg a gépek elnagyolt letakarítását is.
Átöltözés, elpakolás majd egy kis bicajos közösségi élet a gulyás-pult környékén. A leves nagyon finom volt és majdnem a végére értünk mikor is megjött a hosszútáv első befutója. Jól elverte a mezőnyt mert vagy 10 percet adott a második helyezettnek.
Még egy kicsit nassoltunk majd elbúcsúztunk az első Gerecse Maratontól.
Hazafelé autózva megfogalmazódott bennem egy mondat ami még a Casablanca című filmben hangzott el: " I think this is a beginning of a beautiful friendship!"
Várjuk a 2013-as versenyt....
