Helló Evribádi!
Kicsit megint elhanyagoltam a blogot de mentségemre azért történtek közben dolgok velem tekeréses fronton.
Ime a nagy feladat amit kipipáltam. Balaton körbe. MEGVOLT.
Hárman futottunk végül is neki a távnak.
Málinger Szabi felhívott majd a telóban elmondta hogy egy fórumon összeakadt egy sráccal aki a balatont tervezi egy napos körbe tekerésre és Ő csatlakozott, nekem van-e kedvem hozzá.?
Rövid gondolkodást követően igent mondtam. 200km. nem kevés de teljesíthető és akkor ez is meglesz az életben...
Mint aztán utóbb - a balatoni kiruccanásunkat követő hetekben az Endomondo oldaláról.. - kiderült, Rákóczi Viktor igencsak lelkesen és szorgalmasan falja a kilométereket a biciklivel.
Viktor Sukoróról indult, Szabi Fehérváron került mellé majd Balatonakarattyán csatlakoztam én is. Az északi oldalon kezdtük a túrát kissé borongós időben de elég jó tempóban. Jót tettem nekik mint frissítés. Balatonvilágosig be is melegedtem én is. A borongós idő aztán hozott egy kis esőt magával amiben el is áztunk kicsit de mivel nem volt hideg, így könnyen viseltük. Szépen jöttek sorba a szakaszok: Balatonalmádi, Alsóörs, Balatonfüred, Tihany, Aszófő ahol elköltöttük rövid reggelink meg nekem volt egy szaladásom a bozótba :-) majd Zánka, Révfülöp, Badacsonytomaj, Szigliget.
Ebben a magasságban már kellett pár fájdalomcsillapító a csapatnak és energiával sem álltunk bőségesen így elterveztük hogy megállunk egy jót enni és feltöltődünk az időközben kisütött nap melegében.
A kerékpárúton tekerve találtunk is egy biztató feliratot a betonra festve: Pizza 3km.
Aztán már csak 2km..... majd 1km.... és odaértünk. VÉGRE!!!!!
Balatonederics Pizzázó az út mellett.
Levetkőzés, ruhacsere és a vizesek kiteregetése a kormányra meg ahova csak fért majd kerthelyiség és kiülés a napra.
Sonkás pizza + Cola. Isteni párosítás. Faltunk, töltődtünk.
Nehezen is akaródzott tovább indulni. Na itt azért persze jót tett a pihenés és volt "lendület" újra, de nem elég.
A délkeleti kanyar örökké valóságnak tűnt Már-már feladtuk és előjöttek a fájdalmak újra de aztán csak odaértünk Balatonmáriafürdőre. Azonnal valami lehetőség egy kávéra meg cukorra.
Lett belőle fagyi+kávé+cola+algopyrin
majd egy hossssssszzzzzzzúúúúúúú és fájdalmasan unalmas, monoton egyenes Balatonlelléig.
Balatonlellén elegem lett és nem nagyon akartam már tovább menni.
Ujra erőt vettem magamon bár a többiek sem álltak jól elszántsággal és nekiindultunk. Istentelenűl fájt a lábam a fenekem a karom meg már mindenem. Elterveztem hogy siófokig megyek aztán elég.
Siófok után már csak a kocsihoz való eljutás lebegett a szemem előtt.
Balatonvilágosnál külön váltunk mert én Balatonakarattya felé vettem az irányt Szabiék pedig Lepsény fel.
Itt aztán megtaláltam a helyet ahova el kell mennünk! (hallod Babám?) Igen Mennünk!
Persze utólag beszerkesztve nem az igazi meg nem is hihető de ott és akkor is ez a gondolat kattintotta el a fényképezőt.
A part mentén Aliga majd végre Akarattya és végre-végre-végre a kocsi.
Hosszú percekig csak ültem és meredtem magam elé majd lemosakodás valamennyire és be a kocsiba és GO HOME!
Útközben találkoztam Viktorral és Szabival akik aztán hazatekertek.
Maximális elismerés nekik!
A túra után sokáig bennem maradt a balatoni-kör mint Erdeiben a bal horog... Megviselte a szervezetem és bebizonyosodott hogy ez nem az én távom.
Meg volt, szép volt, de mostanában egy napon belül nem akarom.
Na aztán most jöhetnek a kedvenceim, az edzések és a MARATONOK!!!
Szép napot Nektek!