Helló Evribádi!

Kicsit megint elhanyagoltam a blogot de mentségemre azért történtek közben dolgok velem tekeréses fronton.

Ime a nagy feladat amit kipipáltam. Balaton körbe. MEGVOLT.

Hárman futottunk végül is neki a távnak.

Málinger Szabi felhívott majd a telóban elmondta hogy egy fórumon összeakadt egy sráccal aki a balatont tervezi egy napos körbe tekerésre és Ő csatlakozott, nekem van-e kedvem hozzá.?

Rövid gondolkodást követően igent mondtam. 200km. nem kevés de teljesíthető és akkor ez is meglesz az életben...

Mint aztán utóbb - a balatoni kiruccanásunkat követő hetekben az Endomondo oldaláról.. - kiderült, Rákóczi Viktor igencsak lelkesen és szorgalmasan falja a kilométereket a biciklivel.

Viktor Sukoróról indult, Szabi Fehérváron került mellé majd Balatonakarattyán csatlakoztam én is. Az északi oldalon kezdtük a túrát kissé borongós időben de elég jó tempóban. Jót tettem nekik mint frissítés. Balatonvilágosig be is melegedtem én is. A borongós idő aztán hozott egy kis esőt magával amiben el is áztunk kicsit de mivel nem volt hideg, így könnyen viseltük. Szépen jöttek sorba a szakaszok: Balatonalmádi, Alsóörs, Balatonfüred, Tihany, Aszófő ahol elköltöttük rövid reggelink meg nekem volt egy szaladásom a bozótba :-) majd Zánka, Révfülöp, Badacsonytomaj, Szigliget.

Ebben a magasságban már kellett pár fájdalomcsillapító a csapatnak és energiával sem álltunk bőségesen így elterveztük hogy megállunk egy jót enni és feltöltődünk az időközben kisütött nap melegében.

A kerékpárúton tekerve találtunk is egy biztató feliratot a betonra festve: Pizza 3km.

Aztán már csak 2km..... majd 1km.... és odaértünk. VÉGRE!!!!!
Balatonederics Pizzázó az út mellett.

Levetkőzés, ruhacsere és a vizesek kiteregetése a kormányra meg ahova csak fért majd kerthelyiség és kiülés a napra.

Sonkás pizza + Cola. Isteni párosítás. Faltunk, töltődtünk.

Nehezen is akaródzott tovább indulni. Na itt azért persze jót tett a pihenés és volt "lendület" újra, de nem elég.
A délkeleti kanyar örökké valóságnak tűnt  Már-már feladtuk és előjöttek a fájdalmak újra de aztán csak odaértünk Balatonmáriafürdőre. Azonnal valami lehetőség egy kávéra meg cukorra.

Lett belőle fagyi+kávé+cola+algopyrin

majd egy hossssssszzzzzzzúúúúúúú és fájdalmasan unalmas, monoton egyenes Balatonlelléig.

Balatonlellén elegem lett és nem nagyon akartam már tovább menni.

Ujra erőt vettem magamon bár a többiek sem álltak jól elszántsággal és nekiindultunk. Istentelenűl fájt a lábam a fenekem a karom meg már mindenem. Elterveztem hogy siófokig megyek aztán elég.
Siófok után már csak a kocsihoz való eljutás lebegett a szemem előtt.

Balatonvilágosnál külön váltunk mert én Balatonakarattya felé vettem az irányt Szabiék pedig Lepsény fel.

Itt aztán megtaláltam a helyet ahova el kell mennünk! (hallod Babám?) Igen Mennünk!

Persze utólag beszerkesztve nem az igazi meg nem is hihető de ott és akkor is ez a gondolat kattintotta el a fényképezőt.


A part mentén Aliga majd végre Akarattya és végre-végre-végre a kocsi.

Hosszú percekig csak ültem és meredtem magam elé majd lemosakodás valamennyire és be a kocsiba és GO HOME!

Útközben találkoztam Viktorral és Szabival akik aztán hazatekertek.

Maximális elismerés nekik!

A túra után sokáig bennem maradt a balatoni-kör mint Erdeiben a bal horog... Megviselte a szervezetem és bebizonyosodott hogy ez nem az én távom.

Meg volt, szép volt, de mostanában egy napon belül nem akarom.

Na aztán most jöhetnek a kedvenceim, az edzések és a MARATONOK!!!

Szép napot Nektek!

A mai napra is jutott egy kis tekerés. Ádám, Szabi meg Én megbeszéltünk egy találkozót délutánra hogy aztán tekerjünk egy szokásosat Sukoró - Fehérvár között. Aztán kigondoltam hogy mi lenne ha kocsiba raknánk a bringákat és egy fél óra kocsikázással elmennénk a vértesbe és ott karikáznánk egy kis ismerkedő kört.

Így is tettünk. 

Behuppantunk majd irány Csákberény. Ott aztán kipakoltunk majd Vértesi Naturapark kihelyezett térképén nagyjából belőttük hogy milyen kört mennénk. Kijelöltük hogy a zöld sávos turista jelen elmegyünk Pusztavámig majd vissza ez lesz úgy kb 40 km és belefér még sötétedésig.

A faluból kifelé aztán szembe kaptunk egy jó kis emelkedőt ami egy erősebb vízmosás és favágás utáni erdei út keveréke homokos és vastag avarral borított talajjal. Az eleje még nem tűnt erősnek de aztán 2km után már kezdett szakadni rólunk a víz. Előre tekintgetve pörgettünk meg húztuk a klipszet de a domb tetejét valahogy nem nagyon láttuk.

Aztán 3,5 km után felértünk. Égett minden izom a lábunkban, de mindettől eltekintve azért mosolyogtunk. Mint egy jó kis maraton.... ahol az eleje rostál.

Elkezdtük keresgélni a turista jelet de nem találtuk ezért mentünk csak előre-előre.

Kis csapást észrevéve a bokrok között aztán jött az első vizuális élmény: egy szép kis szakadékos rész. 

Ádám a szakadék szélén...

A kötelező fényképezkedést követően - hiszen a bloghoz is és egyébként is mindent meg kell örökíteni - haladtunk tovább. Találtunk pár a fákra felakasztott iránymutató nyilat ami egy korábbi montis verseny eligazító táblái voltak és ezeket követtük mikor megtaláltuk az első zöld kereszt jelet. Ugyan nem ezt kerestük de emlékeim szerint ez keresztezte a keresett zöld jelünket valahogy jobbról ezért rátértünk.

Levitt minket egy völgybe ahol találkoztunk pár turistával akiknél volt térkép és elég jól ismerték a környéket. A térképen megterveztük hogy kb hol kell majd csapást keresnünk ahol áttérhetünk a keresett útra.

Úgy 1km után találtunk is egy csapást ami eléggé homokos és avaros volt de úgy döntöttünk, hogy megyünk. Elég nehéz volt rajta haladni és azért kellett tolni is :-(

Kiértünk egy erdei útra újból majd azon haladva próbáltunk a nap tájolás alapján eljutni a megfelelő irányba.  Volt itt sűrű sötét erdő és köves veszélyes lejtők 

Feltekertünk a dombra majd a kocsi felé vettük az irányt. Itt kis kitérőt teaminek a végén visszaértünk a meeting pointra - ahol korábban a segítséget kaptuk - majd rátérttünk egy másik útra de megérte mert nagyon szép kilátásban lehetett részünk a hegy gerincéről. Újabb fotók majd gurulás le a cseppet sem könnyű köves-avaros-faágas lejtőn.

Összességében nem volt egy hosszú menet a maga 16km-vel,de arra nagyon jó volt, hogy a következő tervet összeállítsuk: egy napot - de minimum egy fél napot rászánunk és  megyünk egy "rohadtat"!

Felszerelkezünk turista térképpel és mehet a menet.

Elidőztünk még egy sör meg üdítő erejéig a sörédi kocsmában aztán go home!

Egy újabb kellemes és szép élménnyel gazdagodtunk.

Hétvégi RESULT...

Vasárnap reggel 8-ra megbeszéltem Ádámmal egy kis kiruccanást azonban a vége az lett hogy egyedül mentem edző-körre. Ádika a bejelentkezése szerint: "Beleestem egy jó kis buliba így biztos nem érek oda reggel"

Na de kivel nem fordul elő ez? 

Persze a részleteket még nem vitattuk meg de remélem legalább ilyen a képen is látható buliba csöppent emberkénk!

Sajnos a csapat többi tagja is "dolgos" augusztusi nyári napjait éli így kicsit lazábbak a kirándulásaink de azért próbálok minél többet tekerni mert célok vannak jövőre. 

Célul tűztem ki hogy a 2013-as éveben - immár Master2 kategóriában - többet teszek le az eredmények terén. 

Izomerősítés, megfelelő edzéstechnika, jó felkészülés, sok km, sok hegymenet és kitartás.

Na de vissza a vasárnaphoz....

Jó kis csípős reggeli idő volt némi szellővel így két felsővel meg egy széldzsekivel kezdtem. Átmelegedtem elég hamar de a sík terepen a kabátot levéve éreztem hogy nem lesz jó... Elindultam és gondoltam próbálok menni egy jó tempót meg közben azért keresni valami új csapást a Velencei hegységben. Induláskor elindítottam az Endomondót (továbbiakban Edy-t) és kezdődött a bemelegítő pörgetés Pákozdig. Itt megszabadultam a kabáttól mert az erdős részen annyira már nem lesz érezhető a szél és ezt jól gondoltam. Ott aztán fel a Piedone Kocsmájánál fel és irány az Ingó-kövek. Utána a szokásos jobbos majd le a hepehupán. A pákozdi emlékműhöz kiérő út elágazásnál jött a "nemszeretem" mászófal amit kikerültem balra egy új csapáson. Egy darabig enyhén emelkedett majd egy rövid jobbos kanyar után egy ugyanolyan meredekre kellett felmászni tehát semmit nem hagytam így ki... És közben szépen lassan kellemes kis napos idő lett.

Majd némi keresgélés meg egy kis bozótos tekerést követően beértem az erdőbe és felmásztam az Angelika-forráshoz. Kár hogy a forrás gyakorlatilag elapadt a környéke elhanyagolt. Na de elhagyva a forrást irány a kedvenc a Meleg-hegy a "kilátóval" meg a rádiótoronnyal. Szeretem mert jó kis húzós gyakorlóhely és az innen sukoróra levezető részen oda-vissza egy jó kis zónázó hely. 

Felmásztam majd jött a gurulás lefelé ami egyre veszélyesebb helyenként a lemorzsolódó szikladarabok miatt.

Kiérve az erdőből a Tour de Velence útvonalán mentem vissza a Drótszamár kempingig majd felvettem a pörgető fordulatot és körbenyomtam a Velencei tavat is. 

Hazaérve elkönyvelhettem hogy ismét egy jót tekertem és "Edy" eredményeit nézve nem volt annyira rossz.

Elkezdtem keresgélni még a rossz idő beálltáig teljesíthető túra útvonalakat amik lehetőleg nem közúton mennek. Találtam is néhányat.

Pilisi bringatúra 

Karakterisztika

• Táv : 47.67km

• Szintemelkedés : 1608.75m

• Lefelé : -1669.75m

• Legalacsonyabb pont : 146.00m

• Legmagasabb pont : 765.00m

A leírás szerint elég jónak tűnik de Én személy szerint nehezíteném egy oda-vissza menettel. Talán lehet hogy a közel 100km sok lesz de szerintem simán teljesíthető.

Meg is kérdezem drága barátaimat hogy ki csatlakozna...

Ahogy ígértem a legutóbbi bejegyzésben, voltunk kislányommal a Balatonnál kicsit tekergetni. Behuppantunk a kocsiba bicajokkal együtt majd irány Siófok.

Kis keresgéléssel meg is találtuk a táblát és elindultunk Szántód irányába. Gondoltam ha jól bírja a melegben akkor ha már Szántódig eljutunk akkor felkéretőzünk a kompra és átsiklunk vele Tihanyba. A terv csak terv maradt mert hát a meleg meg a tűző nap megtizedelte erőtartalékainkat. 

Azért eljutottunk Zamárdiig így onnan visszafordulva kerekeztünk majd 25 km-t.

Jázi élvezte bár a végére azt mondta kicsit fáj a keze meg a combja is.

Visszaértünk majd lesétáltunk a partra és egy jót fürödtünk. Kellemes kis nap volt.

Egy kicsit elhanyagoltam a kis blogom, de hát a nyár meg a szabadság és a jó kis meleg idő miatt kevés idő jutott az írásra.

Gerecse óta eltelt egy kis idő de azért nem teljesen tétlenül....

A gépet párszor megjárattam a szokott velencei hegységi vonalainkon a csapat tagjaival és kipróbáltunk pár eddig ismeretlen útvonalat is. Igyekszem a nyeregben megtett km-im számát gyarapítani és ebből minél többet terepen és minél többet az idővel versenyezve.  A januári tényleges felkészülés óta sajnos kiderült hogy a combjaim nem követték az állóképességem és a légzéstechnikám fejlődését azonos ütemben amit az edzések és a versenyek során érzek is rendesen. 

Szabival és Ádámmal kicsit bohóckodtunk és készült néhány kép és video is amiből ime egy pár...

Az edzések során azért megfogalmazódott bennem néhány dolog amit célul tűztem ki és meg kell valósítani. Ezek a következők:

     - CÉL 1.: a jövő évre a felkészülésnél a súlymegtartás -némi csökkentéssel- és a kitartás mellett az izomerőt és izomzatot növelni, erősíteni.

     - CÉL 2.: a rövid távokon egyre jobb eredményt hozni valamint ahol úgy érzem ott a középtávba is benevezni és helytállni!

Jöjjön egy kis technikai rész...

Ádám mutatott egy jó kis iPhone-os programot amit nagyon tetszett és aztán némi keresgélés után megtaláltam az Androidos okostelóra való változatát is.

A program neve: Endomondo

Jó kis telefonos program futáshoz kerékpározáshoz és túrázáshoz egyaránt. GPS jelek alapján aztán fel lehet tölteni az útvonalat is és megosztható hogy mindenki lássa milyen fa..át mentünk vagy éppen nem vagy csak gurultunk egyet. Sokat tud, sokat  mutat és térképet is mutat!!!

Persze körülnéztem és van még használható progi amit ajánlok és letölthetők az Android Market-ből:

• Endomondo
• Android Speedometer
• GPS Altimeter 
• Saját útvonalak (ez a neve...) 

Mára ennyi...

Persze van még miről írni mert teltek a napok és van a tarsolyban még egy pár szép nap a kislányommal a Balatonon tekergetve és egy jó kis Zalai erdős-dombos garázdálkodás is.

Majd' el felejtettem... Talán ki kellene próbálnom a triatlont.

Hosszas gondolkodás után és mivel egyre jobban beásom magam a montis közegbe, életvitelbe, elkezdem a saját kis blogom.

Szóljon ez a blog a magam és montis barátaim kerékpározásairól és túráiról.

A társak, barátok akikkel egymást űzzük, hajtjuk keresztül a hegyeken:

Kajtor Tamás
Slezák Péter
Málinger Szabolcs
Hegyi Ádám

Élménybeszámolók, érzések, edzések, versenyek, vélemények.

I. Gerecse Maraton 2012

I. Gerecse Maraton 2012

Bevallom, némi kedvetlenség előzte meg az eseményt de aztán egy héttel előtte a barátok azért csak rádumáltak. Elindult az izgalom majd kis edzés többletet magamba véve indultam neki.

Péntek délután pontosítottuk a csapatot - amiből sajnos Slezák Péter barátunk a nyaralása miatt kimaradt, de majd pótolja!!! - az indulást, megvitattuk az érzéseket és az elvárásokat majd a másnapi verseny izgalmával tért mindenki nyugovóra.

A végleges összeállításunk:

• Tamás Norbert, 
• Málinger Szabolcs, 
• Hegyi Ádám, 
• Kajtor Tamás

Szombat reggel 6:30 kelés majd az eset összepakolt kis müzlis-izotóniás-energiabombás csomag és a ruházat na meg a bicaj bepakolását követően felvettem Ádámot és siettünk a találkozási pontra. Tomiékkal két kocsival, megpakolva a felszerelésekkel meg egy jó adag jókedvvel indultunk Tarjánba a megmérettetés helyszínére. 

A megközelítés egyszerű volt, Fehérvárról Zámoly majd Csákvár és Tatabánya útvonalon kicsit több mint egy óra alatt ott is voltunk. Könnyű volt megtalálni a tábort.

Megérkezés, borús idő, csöpögő eső és hűvös idő de az a már jelen lévők jó kedve fogadott minket. Már az előző napokban figyeltük az időjárásjelentéseket meg az időképeket és tudtuk hogy sár az lesz rendesen :-) és volt egy rész ami igazán jó is volt.

Bevallom, imádok "dagonyázni" a sárban mert a montizásnak szerintem kötelező velejárója hogy az ember poros-saras-viseltes. Az igazi versenyen az embernek egy a fontos gyorsan és élvezetesen végigküzdje az elötte álló emelkedőket, lejtőket, a technikás fordítókat és a rejtélyes vízmosásokat.

Na de vissza a megérkezésünkhöz... 

A nevezés leadása és a rajtszám átvétele kicsit körülményes volt de - mint ahogy itt majd minden olyan dolog amit kritizálok - majd megváltozik és egyre jobb lesz, csak legyen folytatás.
Átöltözést megelőzte egy kis szénhidrát meg folyadék bevitel ami megindítóan hatott sokunkra de az egy szem mobil WC nem sokat segített a problémánkon.... nem úgy a kukoricás ahol megoldódott minden.
Vissza a gépekhez és az utolsó guminyomás beállításokat elvégezve indulhattunk is egy kicsit pörgetni, melegíteni. Gyorsan le is nyomtunk majd 5 km-t ami egy kicsit átmelegített minket és már le lehetett dobni az esőkabátot meg a hosszú ujjas felsőket és a rajtzóna környékén vártuk a rajtot.
Megnéztük a hosszútávosok rajtját - azért ezek a srácok úgy lőnek ki mintha ebike lenne alattuk... - majd rá 5 percre már mi is ott álltunk és elindult az adrenalin, a verseny-drukk.

10:15 Rajt.
Elindultunk majdnem egy csoportban át a tehénlepényes réten ami azért vicces is lehetett volna ha például az előttem haladó hátsó kerekéből kaptam volna egy kis ízelítőt, de minden rendben volt és megúsztam, megúszta mindenki.
Ahogy láttam, a két droid - Szabi és Ádám - a fiatalság erejével el is húzott tőlem és Tomitól vagy 500 méterre az első kilométereken és ezt csak növelték. Én is szép lassan eljöttem Tomitól így kb 8 km után már egymagam maradtam. Elég jól ment a felfelé az első részen mert sikerült egy haladós de nem annyira kikészítős pedálfordulatot felvennem és egész jól haladtam. Már-már azt gondoltam néha magam elé pillantva - egy jó kis lefele zúzást követően - hogy talán utolérem a droid társak valamelyikét mert a DH-t még kicsit lassabban veszik mint én. Nekem a mottóm: amit felfelé elveszítek a s súlyomon és az erőm miatt azt lefelé a bátorság és a vakmerőség visszaadja.
Persze az erdős részen egy technikás és gyors lejtmenetnél egy jobbos kanyarba gyorsabban érkeztem mint amivel vállalható lenne így aztán a külső íven egy fának huppanást követően a bokorban találtam magam. Vagyis a bokor tetején az oldalamon és eltelt vagy egy perc amire lekászálódtam róla. Sebaj, gyorsan vissza és go!
Ekkor jött a fórumokon vegyes érzéseket kiváltó lédózerólt és felázott kezelhetetlenül és bicajozhatatlanul ragadós sáros rész. Sárgumi ide vagy oda én csak olyannal találkoztam akinek beragadt, megálltak a kerekek a villákba ragadó sártól. Némi piszkálgatás meg próbálkozást követően jobbnak láttam vállra venni és lefutni a szárazabb részig.
Ott kis tisztítás meg simogatás és mehet tovább.
És elérkeztünk a most már kedvenc, kavicsos, igen hosszú emelkedőhöz. Az elején a viszonylag nem nagy emelkedésre legyintett az ember aztán a talaj minősége és a felázott murvás-kavicsos út le is lassított. Szokásos taktikához nyúltam: közepes pedálfordulat és pörgetni-pörgetni ütemesen a lehető legjobb nyomvonalban.
Össze is akadtam egy hosszútávos hölggyel akit utolértem és az előzést követően már az hajtott hogy ne előzzön meg. Nyomta tisztességgel a pedált mert a hegy tetejére el is készültem majdnem de jött az itató...
Kis fújás meg banán és csoki és sok-sok folyadék mert kezdtem begörcsölni és friss akartam maradni mert ekkor már kellően sáros voltam és nagyon élvezetem a pályát!
Innen már szinte csak lefelé mentünk és visszaértünk a tehenes rétre ami a hegyről lefelé gyorsabb volt és csúszósabb is. Itt még amit csak bírtam kitekertem magamból két versenyzőtársat is megelőzve és beértem a célba... Azt hittem, de nem mert a kék szalagozás - ami térben nagyon megtévesztett szerintem mindenkit - egy kis labirintusos érzést csempészett a végébe de még 20 méter sprint és CÉL!

Óriási volt! Élveztem!

Az eredményeink:
          13.     Málinger Szabolcs             1:19:05
          20.     Hegyi Ádám                     1:25:31
          30.     Tamás Norbert                 1:29:42
          39.     Kajtor Tamás                   1:33:12

Kicsit elpihentünk a fűben majszolgatva némi fantasztikusan jó pogácsát és kókuszrudat!!! - itt megjegyezném hogy MINDENKÉPPEN!!! tartsák meg a sütis szponzort! - majd kibeszéltük a versenyt.
Összességében mindenkinek tetszett a pálya nyomvonala, a rendezés, az időjárás és elégedettek voltunk a saját eredményeinkkel is.
Lemosakodtunk üvegből mert az egy szem mosó - ami össze-vissza volt ragasztgatva - folyamatosan foglalt volt és kevés is. De megoldottuk a mosakodást meg a gépek elnagyolt letakarítását is.
Átöltözés, elpakolás majd egy kis bicajos közösségi élet a gulyás-pult környékén. A leves nagyon finom volt és majdnem a végére értünk mikor is megjött a hosszútáv első befutója. Jól elverte a mezőnyt mert vagy 10 percet adott a második helyezettnek.

Még egy kicsit nassoltunk majd elbúcsúztunk az első Gerecse Maratontól.

Hazafelé autózva megfogalmazódott bennem egy mondat ami még a Casablanca című filmben hangzott el: " I think this is a beginning of a beautiful friendship!"

Várjuk a 2013-as versenyt....